A századfordulótól a II. világháborúig
- Készült: 2013. január 06. vasárnap, 08:53
Miközben tovább folyt a Millenniumi Emlékmű építése, 1906. december 1-jén Ferenc József jelenlétében ünnepélyes keretek közt átadták a Műcsarnokkal szemben lévő területen (valaha itt állt a Feszty körképnek helyet adó épület) a Schickedanz Albert által tervezett 10300 m2 alapterületű Szépművészeti Múzeumot, (melyből 6500 m2-en helyezkedtek el a képtárak , 3800 m2-en pedig a szoborgyűjtemény)
Sajnos minden erőfeszítés ellenére az Állatkert ismét fokozatosan csőd közeli helyzetbe csúszott. Egy kilábalási kísérletnek szánták, hogy 1904-ben igazi bikaviadalt rendeztek, ám a kísérlet kudarcba fulladt. 1907-ben a főváros sietett az Állatkert megmentésére úgy, hogy megvásárolta az állatokat és az épületeket, majd hozzáfogott egy gyökeresen más alapokon nyugvó Állatkert terveinek kidolgozásához. A terv megvalósítása 1912-ig tartott, az átépítés idejére az Állatkert bezárt. Először kettéosztották a kert területét, egy részét átengedték a mutatványosoknak, a maradék területen igyekeztek elhelyezni az állatokat. Az épületek többségét elbontották, s helyükön újakat emeltek. Több állat számára rács nélküli szabad kifutót építettek, melyeket száraz –és vizes árkok, megmászhatatlan műsziklák határoltak. Két ilyen műsziklát építettek, a kisebb belsejében rendezték be a Barlang mozit. Az átépített Állatkert 1912. május 20-i megnyitóján igen gazdag gyűjtemény fogadta a látogatókat: egyebek között antilopok, gazellák, elefántok, vízilovak, jeges -, barna –és örvös medvék, jaguár és hópárduc, gibbonok, csimpánzok, zsiráf és sok-sok madár. Külön érdekesség, hogy a világon először a pesti Állatkertben alapítottak állatóvodát.
Ős-Budavár mulatónegyed
Ős-Budavár – a kontinens legnagyobb mulatónegyede - az Ezredévi Kiállítás után jórészt támadások kereszttüzében még jó pár évig működött. Hála a remek tömegközlekedésnek (földalatti, omnibusz, stb), miközben a városi szórakozóhelyek, vendéglők szinte kongtak az ürességtől, itt mindig teltház volt. Ennek ellenére a vállalkozás évről évre egyre nagyobb veszteséget termelt. 1908-ban a kontinens legnagyobb mulatókomplexuma végleg és visszafordíthatatlanul csődbe ment.
Az életveszélyes állapotba került és ezért 1899-ben bezárt a Mezőgazdasági Múzeum. Újjáépítésére a század elején neves közéleti személyiségek (Benczúr Gyula, Fadrusz János, Lotz Károly, Stróbl Alajos, Zala György, Lyka Károly és mások) részvételéve mozgalom indult, melyhez a sajtó és a múzeumi szakma is csatlakozott. Azt követelték, hogy a Múzeumnak helyet adó történelmi épületegyüttest (a Vajdahunyadvárát) ismét építsék fel, ezúttal már tartós anyagból. Követelésük találkozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával, így 1902-ben meg is indult a Mezőgazdasági Múzeum újbóli felépítése. 1904-re elkészült a reneszánsz és gótikus épületcsoport. Ezt követően a könyvtárnak szánt Jáki kápolna épült újjá, majd befejezésül a barokk szárny készült el. 1914-től a környékbeli hívők kérésére a Jáki templomot már szakrális célra használták. Az újból felépített múzeumot 1907. június 9-én ünnepélyes keretek között maga Ferenc József adta át, aki magyar királlyá koronázásának 40. évfordulója alkalmából érkezett Budapestre. Az eredmény minden képzeletet felülmúlt: a múzeum 35 termében bemutatásra került 28 téma teljes keresztmetszetet adott a kor magyar mezőgazdaságáról.
1906-ban határozat született a Vurstli Népligetbe történő „kitelepítéséről” ám a kiköltözés meg sem kezdődött. Viszont 1908-ban a megnyílt az Angol Park, amely egészen más, új, friss színt hozott a tömegszórakoztatásba. Ráadásul az Állatkert 1912-es bővítése is érzékenyen érintette a mutatványosokat, csökkent a területük, csökkent a bevételük. Ekkor ismét felmerült a költözés, most már több mutatványos át is települt a Népligetbe. A Vurstlit ekkor a kimenős bakák, cselédek és más szegényebb osztályok látogatták, az urak és hölgyek inkább az elegánsabb és drágább Angol Parkba jártak.
Az Artézi Fürdő népszerűsége és sikere következtében már az elmúlt század végén felmerül bővítésének gondolata. A tervek elkészítésére Cziegler Győző kapott megbízást, majd halála után Dvorzsák Ede és Gerster Kálmán irányították az építkezést. A fürdő tényleges építkezése csak 1909-ben kezdődött. Már befejezéshez közeledett a kivitelezés, amikor 1913-ban a székesfővárosi közgyűlés úgy határozott, hogy a fürdő mellé gyógyszállót is építtet. (Ez azóta sem épült fel). A Széchenyi Fürdő ünnepélyes átadására 1913. június 16-án került sor. A minden szempontból korszerű gyógyfürdőben 51 magánfürdő, közel 200 fő egyszerre történő fogadására alkalmas férfi és női gőzfürdők valamint 170 fős férfi és női népfürdő kapott helyet. Az fürdőépület nem csak korszerű, hanem szép is volt. A kupolacsarnok boltozatát üvegmozaik díszítette, melyet Róth Miksa, a kor leghíresebb üvegművésze készített, a szobordíszeket Maróti Géza, Róna József, Telcs Ede, Vastagh György, Bezerédy Gyula, Istók János és Markup Gyula alkották. A szobrok egy része még ma is látható.
Az I. Világháború nem hagyta érintetlenül a Városligetet: a Műcsarnokban hadikórház működött, bár az üvegtetejű termek teljesen alkalmatlanok voltak kórházi célokra. Hogy a betűző nap ne bántsa a sebesülteket, az üveg és bádogtetőt két réteg mésszel vonták be, amit az eső feloldott és a réseken át befolyó meszes víz hatalmas károkat okozott. A Széchenyi Fürdő sem járt jobban: tetőzetének és kupolájának vörösréz borítását és villámhárítóját leszerelték és hadianyaggyártásra használták. A háborúba besorozták a Beketow Cirkusz közel 100 fantasztikus lóból álló ménesének háromnegyedét. A világháborút követően az 1919-es Tanácsköztársaság kitörése számos további nem kívánt változást hozott. A Millenniumi Emlékmű már meglévő Habsburg szobrait levették talapzatukról, Ferenc József szobrát pedig összetörték. (Tervbe vették Rudolf trónörökös szobrának ledöntését is, de erre nem került sor.) A még teljesen el nem készült emlékművet ténylegesen és szimbolikusan is átöltöztették, 1919. május 1-re Pogány Móric és Falus Elek tervei alapján teljes egészében vörös lepellel borították be, rajta felirattal: Világ proletárjai, egyesüljetek! Az így beburkolt két ív külső széleire Uitz Béla festett egy munkás és egy parasztfigurát. Gábriel arkangyal szobrát is elrejtették, hatalmas vörös obeliszkké alakították, elé egy szoborcsoportot helyeztek, mely Marxot egy vasmunkás és egy bányász társaságában ábrázolta. Ezt a szoborcsoportot is Zala György készítette.
A proletárdiktatúra bukása után a Habsburg szobrokat visszaállították és igaz, hogy csak 1926-tól, de tovább folyt az emlékmű építése, melynek ünnepélyes átadására 1929. május 26-án Horthy Miklós kormányzó jelenlétében került sor.
A Millenniumi Emlékmű vörös leplekben a Tanácsköztársaság alatt
A világháborút követő gazdasági recesszióból ha nehezen is, de kikászálódott a Városliget és elindult egy lassú fejlődés.
Bár a világháború után sokan elpártoltak a Vurstlitól, de a mutatványosok újabb produkciókat vetettek be a közönség visszacsábítására: a ruha nélkül táncoló három gráciát, a kínzókamrában a tű szúrását hang nélkül tűrő fiút, vagy az üvegcserepeken sétáló „hercegnőt”. Minden erőfeszítésük ellenére a 20-as években már csak tengődtek a mutatványosok: kiadásaik nőttek, bevételeik csökkentek. A Vurstli utolsó költözése, pontosabban összeszorulása 1926-ban, a Széchenyi strandfürdő építése kapcsán történt. Ekkor szorultak vissza az Állatkert és az Angol Park közötti ún. Mutatványos térre. A Vurtsli 1938. július 13-án látványos karnevállal ünnepelte 100. születésnapját. Hatalmas ünnep volt, évek óta ekkora tömeget nem látott a Liget, akadt olyan is, aki erre a napra szabadságot vett ki, hogy láthassa a majomembert, a cowboyokat és Annuskát, a 9 éves, több mint 100 kilós kislányt. Fellépett a 3 Latabár testvér, Mezei Mária, Keleti László is, volt dizőzverseny és tehetségtelenségi verseny is. Ám ahogy elmúlt az ünnep eufóriája, minden ment tovább, mint régen.
A strandfürdőzés népszerűsödése miatt felmerült a Széchenyi Fürdő bővítésének ötlete. A terveket Francsek Imre építész készítette. Az ünnepélyes átadására 1927. augusztus 19-én került sor. Ekkor többek között átadtak egy új főépületet, egy nyitott teraszt, zárt férfi és női napozót, elkészült egy 50 m-es úszómedence, két végén egy-egy félkör alakú strandmedencével, valamint kiépült egy 2800 m2 –es homokos strandrész is. A hatalmas épületszárny közreműködő művészei között találjuk többek között Beck Ö. Fülöpöt, Pátzay Pált, dr Medgyessy Ferencet és Margó Edét. Közben kiderült, hogy a régi forrás vize a megnövekedett igényeknek már nem biztosít elég vizet, ezért a főváros egy új kút fúrásához adott engedélyt, 1938-ban készült el és az 1240 méter mélyből feltörő napi kb. 5 millió liter 77 fokos víz bőven meghaladta a fürdő vízszükségletét, ezért felépült egy szökőkút és egy ivócsarnok is (Szent István ivócsarnok).
A Tanácsköztársaság „hozadéka” volt a Regnum Marianum Templom, melyet a Tanácsköztársaság bukása iránti hálából emeltek. Alapkövét Horthy Miklós kormányzó jelenlétében rakták le és 1931. június 14-én Serédy Jusztinián bíboros, esztergomi érsek szentelte fel. A neoromán stílusú épület alatt altemplom létesült Az 1820 négyzetméteres templom formájában a jeruzsálemi Szent Sír templomot idézte, tornyát pedig a Szent Korona másolata díszítette. Csaknem 2500 ember befogadására volt alkalmas.
A II. világháború vége felé, 1944. július 2-án és szeptember 17-én bombatámadás érte a Városligetet, később a német és szovjet csapatok kereszttüzébe került. Ennek következtében az összes épület és műemlék kisebb nagyobb sérüléseket szenvedett. Súlyosan megsérült a Szépművészeti Múzeum, e mellett súlyosbította a helyzetet, hogy az intézmény igazgatója, Csáky Dénes révén a legértékesebb műkincsek nyugatra kerültek. Erősen megrongálódott a Műcsarnok is, az előcsarnok Dózsa György úti fala és a mennyezet egy része leomlott. Teljesen romba dőlt a Mezőgazdasági Múzeum reneszánsz épületének nyugati szárnya, megsemmisült a Lőcsei óratorony és az eperjesi Rákóczi ház. Az Iparcsarnok kiégett, tetőszerkezete elpusztult. A Közlekedési Múzeum épületének közel 35%-a megsérült, a bombázás okozta károkat tovább fokozták fosztogatások és a kisebb nagyobb tüzek, amelyek főleg a gyűjtemény további pusztulását okozták. Erősen megrongálódott a Gerbeaud kioszk, a Székesfővárosi Pavilont a háború alatt a németek raktárnak használták, a bombatámadásoktól súlyosan megrongálódott. A Virágkiállítás épülete leégett, az Állatkert 2500-as állatállományából mindössze 15 egyed maradt életben. Ezen kívül szobrok tucatjai semmisültek meg.
