Köszöntjük a Városliget weboldalán

A háború és a Liget

1945. február 13-án ért véget Budapest 102 napos ostroma. A Liget azonban már előbb jelentős károkat szenvedett, elsősorban a szövetséges légierők bombázásai miatt. A cikket saját kutatásai és interjúi alapján Majkó Zsuzsanna írta.

A Városligetet 70 éve, 1944. július 2-án délelőtt érte az első komoly légicsapás a 2. világháborúban. Pest már ízelítőt kapott április 3-án a szövetséges légierő pusztító erejéből, akkor a ferencvárosi és józsefvárosi pályaudvar mellett számos polgári célpont is találatot kapott, de a Liget egyelőre élte tovább megszokott életét.


Az Iparcsarnok romjai

 

Július 2. azonban verőfényes vasárnapra esett, a Városliget tele volt sétálókkal, családokkal, gyerekekkel. A támadás eredetileg a csapatátcsoportosítások szempontjából kulcsfontosságú vasúti objektum, Rákosrendező ellen irányult, azonban a légvédelem erőteljes zavaró tevékenysége miatt a bombák a belső kerületekre és a Ligetre hullottak. A Köröndtől kifelé, az Andrássy úti paloták egy része súlyos károkat szenvedett, az útpálya több helyen beszakadt, a bombakrátereken át le lehetett látni a földalatti vasút pályatestére. A légiriadó váratlanul érte a Ligetben korzózókat, óvóhely híján az emberek fejvesztve menekültek a tavon átívelő híd alá és a földalatti lejárói felé. Szilágyi György visszaemlékezései szerint "a Városliget fáin úgy lógtak a széttépett emberi testrészek, mint karácsonyfán a szaloncukor."


A megsérült Millenniumi Emlékmű

 

A Ligetben találatot kapott a Weingruberként emlegetett Székesfővárosi pavilon, az 1885-ös kiállításra épült, eredetileg a király fogadására szolgáló, majd később cukrászdaként működő Gerbeaud-kioszk, de számos bomba hullott a Városligeti tó medrébe és a korcsolyacsarnokra is. A Millenniumi Emlékmű jobb oldali oszlopcsarnoka súlyosan megrongálódott az itt álló Habsburg királyszobrokkal együtt. (Mária Terézia szobra néhány éve Gödöllőre került, Ferenc József a mai napig a sülysápi szoborraktárban várja sorsa jobbrafordulását.) A Műcsarnok Aréna út felőli szárnya leomlott, az épület üvegteteje megsemmisült. Találatot kapott a szemközti Szépművészeti Múzeum is, teljes tetőszerkezete megrongálódott. Itt a pusztítást a csapadékos tél végezte be, a hólé szabadon folyt a falakon és a műtárgyakon. A Vajdahunyadvár reneszánsz szárnyának egy része leomlott, a múzeum tetőszerkezetét pedig az ősz folyamán kétszer is átszakította a ledobott lőszerutánpótlás. Teljesen megsemmisült a Rákóczi-ház és a lőcsei óratorony. A gyűjtemény 75 százaléka lett a lángok és a fosztogatás martaléka.


Ennyi maradt a Gerbeaud pavilonból


1944 őszére Budapest lakossága kényszerűen megtanult együtt élni a zavarórepülésekkel és a bombázásokkal. Szeptember hónapban egymás után 10 alkalommal érte súlyos légitámadás a fővárost, szeptember 14-én kapott találatot az Iparcsarnok, az állatkerti pálmaház és a Közlekedési Múzeum. Utóbbinak értékes repülőgép - és 1:5 arányú vasúti modellgyűjteménye az enyészeté lett.

 


A kihalt állatkert nagy tó

 


A háború közvetetten is sújtotta a ligeti intézményeket: nem kapott játékengedélyt, így bezárt a Fényes Fővárosi Nagycirkusz (nem volt óvóhelye), a Vurstli, az Angol Park kihalt, az Állatkert még nagy nehézségek árán tartotta magát, de az állatok élelmezése és a besorozott munkaerő hiánya egyre nagyobb gondot jelentett. Csodával határos módon a Széchenyi Fürdő kútjai épen maradtak, így a kádfürdőosztály már 1945 márciusában kinyitott. A mai nagyrét helyén elterülő korzón álló világító szökőkút horganyzott acéllemez figurái a feketepiacon bukkantak fel.

A háború utolsó szakasza, Budapest ostroma még a többé-kevésbé épen maradt intézmények sorsát is megpecsételte. A főváros bekerítése 1944 karácsony szentestéjén kezdődött és 26-ra az ostromgyűrű be is zárult. A Vörös Hadsereg és a hozzájuk csatlakozó román csapatok január 9-én átlépték a Hungária körutat, és behatoltak a Városliget területére, ahol napokig tartó, öldöklő közelharc bontakozott ki. Az Iparcsarnok romjai között tűzharcot vívtak, az Angol Park és a Vurstli területén harcálláspontokat létesítettek. A legnagyobb pusztulást az Állatkert volt kénytelen elszenvedni: a még életben lévő állatokat a lakosság és a katonaság egyszerűen megette, a többiek éhenhaltak vagy repeszektől pusztultak el. (Korábban).

Megjegyzés: lankadatlanul tartja magát az a sztori miszerint egy, az Állatkertből megszökött oroszlán a földalatti egyik állomásán tengette az ostrom alatt napjait, majd Zamercev városparancsnok és hős csapata befogta és visszaszállította a zoo-ba. A történet szerepel Ungváry Krisztián Budapest ostroma című könyvében is, forrása Zamercev magyarul 1969-ben kiadott visszaemlékezése. A történet szépséghibája, hogy a budapesti Állatkertnek a háború után nem maradt, és még évekig nem is volt semmilyen nagymacskája, sőt a korabeli napilapok - melyek egyébként bőven tárgyalták a szovjet csapatok lakosság érdekében tett erőfeszítéseit -  sem emlékeznek meg az oroszlánszabadítókról. Nádler Herbert akkori igazgató szerint a nagyvadakat az Állatkert munkatársai lőtték agyon, nehogy kiszabadulva kárt tegyenek a lakosságban. Egy másik verzió szerint - egy szemtanúval készített interjúm - az orosz katonák szórakozásból engedték össze az éhező vadállatokat, akik aztán halálra sebezték egymást. Hogy valójában mi történt, nagyon nehezen rekonstruálható, hiszen 1945-ben, az igazolóbizottságok működésének árnyékában, valószínűleg senkinek nem akaródzott elmondani a teljes igazságot.

1944-ben még a Városligetnek is volt állandó lakossága. Egyrészt a Mutatványos telepen élő hintások, céllövöldések, másrészt az Állatkert dolgozói, akik a mai Varannó utca melletti szolgálati lakásokban éltek. Ők gyakorlatilag november vége és január közepe között nem tudtak az óvóhelyekről felmerészkedni, saját élelmiszer tartalékaik, a megolvasztott és szalvétán átszűrt hólé, valamint a Gundel család lekvár és cukrozott kakaópor készletei segítették őket a túlélésben.


Asszonyok mosnak az artézi forrásnál

 

 

A faállomány és a ligeti infrastruktúra jelentős károkat szenvedett, ehhez képest a talpra állás viszonylag gyorsnak volt mondható. A Széchenyi Fürdő az első tavaszi napokban megnyitott, a strandfürdő részen az üres medencékben napoztak az emberek. Fűtőanyag nem volt, így az asszonyok a városligeti hőforrásoknál rendezték a hétvégi nagymosást, de rögtönzött piac is virult a tó partján. A Vurstli és az Angol Park május 1-re készen állt, utóbbi a megváltozott körülmények között  szovjet katonai parancsnokság irányítása alatt működött, belépőt viszont nem szedtek.  A romeltakarítás még évekig húzódott, az 1949-es VIT-re bontottak le több menthetetlen épületet, és ebben az évben kezdett életjeleket adni a lassan újra benépesülő Állatkert is.

A poszt az Élet a régi Városligetben c. könyvben megjelent írásom átdolgozott verziója.


Képek forrása sorrendben:
BTM Kiscelli Múzeum
MTI
BTM Kiscelli Múzeum
BTM Kiscelli Múzeum
MTI
MTI
MTI